Belváros - Győr, Magyarország

Elhelyezkedés:

GPS koordináták: Szélesség 47°41'16", Hosszúság 17°37'56" (N47 41.27 - E17 37.93) Térkép

A Győri bazilika déli, a gótikus Héderváry-kápolna melletti bejárata

A Győri bazilika és székesegyház déli oldala felől, 1404-ben hozzáépített gótikus Héderváry-kápolnájában őrzik a híres Szent László hermát, azaz I. László magyar király (1046-1095) középkori ereklyéjét. A magyar ötvösművészet egyik remekműve kiemelten fontos nemzeti ereklye is egyben (közvetlenül a Szent Korona és a Szent Jobb után).

1406-ban egy tűzvész miatt elpusztult az eredeti fa ereklyetartó, de a szent uralkodó koponyája épségben maradt. A ma látható Szent László herma az 1095-ben meghalt és 1192-ben szentté avatott magyar király ezüstlemezekkel borított koponya ereklyéje, egy mellszobor-szerű aranyozott ezüstötvözetből készült ereklyetartóba foglalva. A szobor állítólag hűen tükrözik az egykori uralkodó arcvonásait. Érdekesség, hogy az ereklyetartó felül nyitható, hogy a szent koponyacsontját a hívek akár meg is érinthessék.

Miután Luxemburgi Zsigmond királysága idején a tűz pusztítását átvészelt koponyából elkészítették, a Szent László herma története több további kalandos fordulatot is vett. A mellszobor néhány tulajdonosváltást követően 1606-ban került a győri püspökséghez. Ezután Prágában restaurálták, de például a korábbi gótikus négyágú koronát is ekkor alakították át a ma látható tízágúra. Az átalakítás folyamán azonban a korábbi drágaköveket is kicserélték kevésbé értékes cseh gránátokra, kvarcra és üvegre. Magyarország 150 éves török megszállása idején a ma Ausztriában található Borostyánkő (ma Bernstein) várában őrizték, majd visszakerült Győrbe. A 15. században a szent király állkapcsa az olaszországi Bolognába került, míg a nyakszirtcsont egy darabját 1775-ben Nagyvárad (románul Oradea, ma Románia területén) székesegyháza kapta meg adományként (Szent Lászlót halálakor Nagyváradon temették el).

A Szent László ereklye tisztelete a monda szerint az 1762-es földrengéshez kötődik. Ekkor az emberek Szent Lászlóhoz imádkoztak és folyamodtak segítségért. A város megmenekült, a püspök pedig elrendelte az ereklye ünnepélyes körbehordozását minden évben. A körmenet szokása azóta csupán a kommunista időkben, pontosabban 1950-1989 között szünetelt, de a hagyomány ma is él.

Egy nemzeti ereklyével összefüggésben nézve igen meghökkentő a "herma" szó származása: az ókori görög eredetű kifejezés a szobrászatban eredetileg olyan, személyt ábrázoló négyszögletű kőoszlopot jelentett, melyen a csupán a fejrész és bizony a fallosz volt kifaragva. Szent László hermájára ez utóbbi érthető módon nem igaz.

Sétálóutca virágzó leander bokrokkal

A Bécsi kapu tér és Kazinczy utca sarkán álló kis sárga kétszintes épület (Bécsi kapu tér 14.) falai között nyitotta meg kapuit a 18. század második felében Győr legelső kávéháza.

A Sforza udvar boltíves kapuja és jobbra a Nimród-szobor

A győri Sforza udvar valójában a középkori várfal 16. századi úgynevezett Sforza-félbástyájának belső tere, a térről egy 16 méter hosszú és 3 méter széles alagúton lehet bejutni ide. Ez a kis tér ad otthont napjainkban az Újkori Kőtár műemlékeinek, egyebek között reneszánsz kori városkapuk maradványainak, valamint további vártörténeti emlékeknek. Az udvarról továbbhaladva a győri vár kazamatáihoz ("Püspökvári Kazamaták") és bennük a Római Kori Kőtár (azaz Lapidárium) keretében kiállított műtárgyakhoz lehet eljutni.

A Sforza udvar kapuja előtt a téren álló Nimród (vagy Vadmentés) című szobor Somogyi József alkotása 1983-ból, az 1954-es ásványrárói vadmentés emlékére készült.

"Csónakos fiú" (vagy "Nosztalgia egy letűnt kor után") bronz szobor a sétálóutcán este

Győrt gyakran hívják a folyók városának, hiszen négy folyó (Mosoni-Duna, Rába, Rábca, Marcal) is keresztezi. Talán erre is utalhat az a szobor, mely a győri Belvárosban botlik utunkba egy útkereszteződés kellős közepén: a Csónakos fiú nemcsak meghökkentő egy sétálóutcán, de bizony a szobor eredeti címét sem találná ki senki egykönnyen. A "Nosztalgia egy letűnt kor után" névre keresztelt, a Baross Gábor út és Arany János utca kereszteződésében álló műalkotás 1997-ben készült, Paulikovics Iván magyar szobrászművészneknak köszönhető.