Faluház - Kakasd, Magyarország

Elhelyezkedés:

GPS koordináták: Jelenleg nem áll rendelkezésre

A kakasdi Faluháza székely-tornya

Székely ácsmesterek alkotása, 1991-ben készült el.

A bukovinai székelyek egy egykor az erdélyi Székelyföldön élt, viszontagságos, hányatott sorsú magyar népcsoport. Mária Terézia osztrák uralkodónő 1763-ban kiadott határőr rendelete erőszakos toborzásokat váltott ki Erdélyben, ahol a székelyek viszont nem kívánták feladni önrendelkezési jogukat. Ez végül az 1764-es madéfalvi vérengzésbe, más néven mádéfalvi veszedelembe vagy latinul Siculicidium-ba, azaz székelygyilkosságba torkollott (a székely-magyar Madéfalva település román neve egyébként Siculeni, ami szintén a székely nép latin nevéből, a "siculus"-ból ered). A Habsburg császári hadsereg körülbelül 400 embert ágyútűzzel lemészárolt, köztük ártatlan nőket és gyerekeket is.

Érdekes, kissé misztikus adalék az eseménnyel kapcsolatban, hogy amennyiben a Siculicidium szó betűit római számokként ("SICVLICIDIVM") összeadjuk, az eredmény éppen 1764, azaz a vérengzés évszáma (az "S" betű nem római számjegy, értéke tehát ez esetben 0). Ez egy úgynevezett kronogramma, egyfajta játék a betűkkel, mely még az ókori Római Birodalom idején alakult ki, de a reneszánsz és barokk korokban lett igazán népszerű. A misztikus kronogramma megtalálható a Csík-Madéfalva (ma Siculeni) településen 1899-ben állított emlékművön is, mely egy kőoszlopot ábrázol turulmadárral a tetején.

A Faluház öt székelykapuja az itt menedéket talált bukovinai székelyek öt régi települését jelképezik

Az 1764-es madéfalvi tömeggyilkosság és a további erőszakos besorozás több ezer székely kivándorlását eredményezte az Erdélytől észak-keletre elterülő Moldva történelmi tartományba. Itt találtak menedéket egy időre az évszázadok óta itt élő másik magyar népcsoport, a csángók falvaiban.

1774-ben a terület török kézről osztrák fennhatóság alá került, akik Hadik András gróf közbenjárására megkegyelmeztek a székelyeknek, így egy részük áttelepülhetett az immár elnéptelenedett Bukovina régióba (a mai Románia és Ukrajna között található térség). A bukovinai székelyek a területen 1764-1786 között öt falvat alapítottak: Hadikfalva, Istensegíts, Fogadjisten, Józseffalva és Andrásfalva (románul sorrendben Dornești, Țibeni, Iacobești, Tolova és Măneuți).

A kakasdi Faluháza sváb- és székely-tornya a két nemzetiség sorsának összefonódását szimbolizálja

A bukovinai székelyek egy része (kb. 6500-7000 ember) az 1883-1910 közötti időszakban Moldva és Bukovina területéről tovább vándorolt. Előbb nagyjából 4000 ember az Al-Duna környékére (ma Szerbia területén), míg a többiek Erdélyben (ma Románia) szétszórtan, több faluban telepedtek le. Emellett 1905-1914 között többen Kanadába, míg mások 1924-ben Brazíliába vándoroltak ki, és alapították meg saját farmtelepeiket a tengerentúlon.

Az "otthon maradt" bukovinai székelyek viszontagságai azonban még mindig nem értek véget, mert 1941-ben a magyar kormány áttelepítette őket a Vajdaságba (ma Szerbia északi részén). 1944 vége felé viszont innen is menekülni kényszerültek a nyomuló jugoszláv partizánok elől.

Az űzött székely népcsoport immár a mai Magyarország területén, a Dunántúlon talált végső menedéket. A második világháború után 1945-ben Tolna és Baranya megyékben nagyjából 13 000 bukovinai székely költözhetett be az éppencsak kitelepített sváb családok házaiba, birtokaira.

Faluház, a két eltérő stílusú (sváb és székely) épületrésszel és toronnyal

Tervezte Makovecz Imre, 1986

A Kárpát-medence több részére (is) jellemző nemzetiségi csereberét jól szimbolizálja, hogy az 1764-ben alapított Hadikfalva (Dornești) lakossága az 1930-as népszámláláskor 4934 fő, ebből 4530 magyar (székely), míg a 2002-es népszámlálás szerint a teljes lakosság 4365 fő, és ebből már csupán 1 fő volt magyar etnikumú. Ez valószínűleg a magyar kormány 1941-es akciójának köszönhető, amikor a bukovinai székelyek nagy részét a Vajdaságba (ma Szerbia) telepítették. Kakasd község története is hasonló. A török dúlás miatt elnéptelenedett dél-dunántúli területekre a Habsburgok a 18. században szervezetten sváb családokat telepítettek be. A faluból ezeket az évszázadok óta itt élő német nemzetiségű magyar állampolgárokat költöztették ki 1945-ben, és kerültek házaik, vagyonaik többek között az egykori bukovinai székelyek kezébe. A hasonló történetekben egy dolog mindig közös: a rengeteg nehezen feldolgozható személyes tragédia.