Sopron

Sopron utcáin, terein keveredik a középkor és a barokk hangulata. A hat-hétszáz éve álló épületekben napjainkban ugyanúgy laknak, mint a egykoriban. A látogató egy lépcsőn ülve elmerenghet a régmúlt időkről, mert Sopron falait átitatja történelem. Érdemes időt szánni és felkeresni a közelben lévő Fertő-tó és az Alpok-alja környékét is, melyek már önmagukban is vonzó célponttá teszik a területet.

Igen népszerű településnek számított Sopron a korabeli főúri családok körében, ezt az itt fellelhető nagyszámú palota is bizonyítja. A belvárost ma is várfal veszi körül, itt minden ház valamilyen emlékeket hordoz, a keskeny kis utcák pedig napjainkban is meghatározzák a hely a hangulatát. Mindemellett azonban szubalpin jellegű éghajlata és a Fertő-tó közelsége is vonzóvá teszi az idelátogatók számára.

A város múltja már több ezer éves. Már az időszámításunk szerinti 1. század kezdetén a rómaiak a mai belváros helyén, az egykori Borostyánkő kereskedelmi út mentén várost alapítottak Scarbantia néven.

A régi római városfalat kiegészítették a 9–11. század környékén, ekkor épült fel a vár is. Magyar elnevezését is ez idő tájt kapta a város, Suprun nevű ispánja után. Egy árulás által kapott lehetőséggel II. Ottokár cseh király elfoglalta a várat, aki ugyan magával vitte túszként a város előkelőinek sarjait, 1277-ben Sopron mégis megnyitotta kapuit IV. László magyar király előtt, aki így gyakorlatilag visszafoglalta a csehektől. Az uralkodó a települést jutalmul tettéért szabad királyi városi rangra emelte.

Borkedvelő ember semmiképpen sem hagyhatja ki a nagyszerű soproni kékfrankos megízlelését! A nedű elnevezése a hagyomány szerint onnan ered, hogy a napóleoni időkben a boros gazdák francia katonáknak is árulták a kiváló bort, ők pedig kék frankkal fizették ez ki.

A Trianoni békeszerződés után Sopron lakossága népszavazáson úgy döntött, Ausztria helyett továbbra is Magyarországhoz kíván tartozni. Ezzel Sopron 1921-ben kiérdemelte a Civitas Fidelissima, azaz a leghűségesebb város címet.

Tudni érdemes, hogy 1920-ban a franciaországi Nagy-Trianon kastélyban folytatott, az I. Világháborút követő béketárgyaláson az európai közvéleményt is meglepő döntést hoztak: a békediktátum minden ország közül legsúlyosabban Magyarországot büntette, annak ellenére, hogy a háborút nem ez az ország kezdeményezte. Magyarország akkori területeinek kétharmadát a környező országokhoz csatolták, ezáltal több millió magyar rekedt a határon túl, legtöbben elsősorban Romániában és Szlovákiában.

A döntés eredményeként olyan helyzet állt elő, hogy Magyarország lett az egyedüli olyan ország a világon, melyet saját egykori területe vesz körül. A békediktátum különös körülményeit történészek azóta is vizsgálják.

Széchenyi tér

A Széchenyi tér épületei közül kettőt emelnénk ki: az 1745-ben emelt Domonkos templomot és kolostort, valamint az 1851-ben készült Széchenyi-palotát. A Széchenyi térről utunk a közeli Orsolya térre vezethet.

Orsolya tér

Ez a tér volt egykor a Só-piac, itt található az 1864-ben romantikus stílusban felállított Orsolya-templom, valamint ennek zárdája és a hozzá tartozó iskola is. E helyen látható a Soproni Katolikus Egyházművészeti Gyűjteményt, a tér átellenes oldalán a 16. századi Lábasház épülete, valamint Cézár-ház a Hátsó-kapu utcában. Az Új utcán végighaladva innen a Fő térre juthatunk.

Középkori Ó-zsinagóga

Érdekes módon az Új utca egyben Sopron legrégebbi utcája. Itt található az Európában példa nélkül álló zsinagóga. A közterület neve az 1440 előtti időkben még Zsidó utca volt, mert elsősorban zsidók éltek itt, egészen 1526-ig (a Mohácsi csata időpontjáig). Ekkor viszont a többi lakos úgy ítélte meg, összejátszottak a törökökkel, ezért inkább elmenekültek. Akkoriban az utcában tizenhat egyszerű ház állt, az itt élő családok nem voltak gazdagok. Egyedül egy Izrael nevű zsidó vált híressé, ő a 14. században Bécsben a Habsburg herceg bankára lett. A telek végében áll a 14. század elején épített zsinagóga, ahogyan minden más városban a középkor alatt, mivel akkoriban a hatóságok kikötötték, zsidó templomot utcavonalra nem szabad építeni.

Fő tér

Magasan a tér fölé emelkedik a látogatók sokaságát vonzó soproni Várostorony vagy Tűztorony. A 13. század végén épült, római alapokra, ma látható formáját az 1676-os tűzvész után kapta. A torony térre néző oldalán nyílik a Hűségkapu, mely az 1921-ben tartott népszavazásnak állít emléket, melyen Sopron lakossága a Magyaroszág területéhez tartozás mellett döntött.

A Tűztoronytól jobbra magasodik a Városháza épülete, balra pedig a Storno-ház látható, ami a Fő tér egyik legszebb kis palotája. A 15. században már itt állt, még Mátyás királyt is vendégül látták benne. Napjainkban látható formája a 18. században alakult ki Storno Ferenc munkája nyomán, benne látható a Storno család gazdag és értékes magángyűjteménye.

Kecske-templom

A gótikus stílusú római katolikus templom 1280-ból származik. A 18. század folyamán koronázásnak és országgyűlésnek adott helyet. A szintén 18. századból származó berendezés legértékesebb része a fából faragott, rokokkó szószék.