Óváros nyáron - Szentendre, Magyarország

Elhelyezkedés:

GPS koordináták: Szélesség 47°40'3", Hosszúság 19°4'33" (N47 40.05 - E19 4.55) Térkép

Szentendre főtere, szemben a Blagovestenszka szerb ortodox templom (Görög templom)

Szentendrét sokan ékszerdobozként emlegetik, változatossága, sokszínűsége miatt. Ha ez így van, a főtér ebben maga a koronaékszer.

Blagovestenszka szerb ortodox templom (Görög templom)

A Blagovestenszka-templom (a szerb Blagovestenszka szó jelentése: Angyali Üdvözlet) helyén eredetileg egy 1690-ben emelt fatemplom állt, melyet a törökök elől Szentendre főtere és a Duna közötti területre menekülő görög, szerb és egyéb balkáni népek emeltek. Ennek a fatemplomnak az 1721-ben festett, Angyali Üdvözlet témájú ikonosztázát később átvitték az izbégi templomba. Izbég egyébként egykor önálló település volt, ma pedig Szentendre egyik városrésze.

A ma látható, barokk és rokokó stílusokat ötvöző kőépületet feltételezhetően Mayerhoffer András tervezte, akárcsak a pesti szerb templom vagy a kalocsai Főszékesegyház épületét, melyekkel a szentendrei templom erős hasonlóságot mutat. A Blagovestenszka-templomot 1754-ben szentelték fel, védőszentje Gyümölcsoltó Boldogasszony lett (ugyanazt jelenti, mint az Angyali Üdvözlet). A templom legnagyobb kincsei a 18. századból fennmaradt berendezései, a rokokó ikonosztáz és a baldachinos püspöki trónus.

Az 1920-as évektől kezdve falai közt egyre inkább megszűntek a rendszeres egyházi szertartások, manapság pedig a Blagovestenszka-templom elsősorban múzeumként funkcionál.

A macskaköves sikátor a zöldellő Templomdomb felé mutat

Úgy tűnhet, hogy Szentendre utcakövekkel kirakott keskeny kis utcái mediterrán hangulatot árasztanak. Aki így érez, ráhibázott, hiszen a városba a magyarok mellett a Balkán-félsziget és környéke különböző népei telepedtek le, már évszázadokkal ezelőtt. Magukkal hozták kultúrájukat és természetesen építészeti stílusaikat is, hozzájárulva Szentendre sokarcúságához. Többek között változatossága miatt hívják a várost sokan „ékszedoboznak”.

Keresztelő Szent János római katolikus templom (plébániatemplom, vártemplom)

A római katolikus úgynevezett "Vártemlom" (hivatalosan Keresztelő Szent János-plébániatemplom) Szentendre első kőtemploma, egyben a legrégebbi épülete. Az építmény négy átépítést is megélt, ám a különböző korok román, gótikus és barokk stílusai harmonikus módon keverednek benne.

Szentendre már 1002-ben a veszprémi püspökség fennhatósága alá tartozott. A 13. században főesperesi székhely lett, ekkor fogtak a templom építésébe a Várdomb tetején, ennek nyomai ma is megtalálhatóak. A 14. században gótikus stílusban alakították át, megkapta ma is látható elrendezését, alaprajzát. A később a törökök elől ide menekült római katolikus dalmátok használták, ám idejük alatt romos állapotba került és csak a 17. század folyamán került felújításra.

A barokk átépítés már a Zichy család támogatásával kezdődhetett meg 1710-ben. A 18. század közepén a templom már majdnem elnyerte végleges, mai formáját, eredeti díszes tornya 1818-ban azonban még ledőlt, ezután kapta mai egyszerűbb tetejét. A torony alatt, az egyik támpilléren egyedülálló, egyetlen kőből kifaragott napóra található, mely az 1300-as évekből származik.

Szűk sikátor és a szerb ortodox püspöki székesegyház (Belgrád-templom) bejárata

Sokan talán nem is tudják, hogy Belgrád (szerbül "Beograd"), a mai Szerbia fővárosa azonos a középkori Nándorfehérvár várossal. A magyar nyelvújítás (kb. 1770-1872) előtt még Lándorfejérvár volt a magyar neve, melyben a „lándor” szó annyit tesz: "dunai bolgár".

A nándorfehérvári csata 1456-ban a magyar-török háborúskodás egyik nagy fontosságú eseménye volt. A keresztény magyar sereg Hunyadi János (I. Mátyás király apja), valamint a várat védő sógora, Szilágyi Mihály és Kapisztrán János vezetésével nagy diadalt aratott II. Mehmed szultán tízszeres túlerőben lévő török serege ellenében. A diadal mintegy hetven évre megállította a törökök terjeszkedését Európa felé, emlékére pedig egész Magyarországon napjainkban is minden nap délben felzúgnak a templomi harangok.

Hozzá kell tenni azonban, hogy a mindennapos déli harangszót III. Kallixtusz pápa már a győzelem (1456. július 22.) előtt körülbelül egy hónappal (1456. június 29-én) elrendelte, hogy a muszlimokhoz hasonlóan napi imára hívja a keresztény hívőket. Magyarországon és Európa több országában a két esemény összemosódott, és déli harangszót helytelenül kizárólag a Nándorfehérvári diadalnak tulajdonítják. További adalék, hogy Magyarországon már több évtizedes hagyományként minden nap délben a harangok a magyarországi közszolgálati tévé- és rádiócsatornákon is megszólalnak.

Említést érdemel még, hogy a várvédő Kapisztrán Szent János (Giovanni da Capestrano) francia származású itáliai szónok és teológus volt, keresztes seregek élén is állt és ma ő Magyarország egyik védőszentje.

A szerb ortodox püspöki székesegyház (Belgrád-templom) kovácsoltvas kapuja

Az egytornyú, jellegzetesen magyar barokk stílusú Belgrád-templom a 18. század közepén készült. A míves rokokó kovácsoltvas kapu Ginesser Márton szentendrei lakatosmester munkája, 1772-ben készítette. A templom belterében a legfontosabb értékek elsősorban a nagyméretű, aranyozott és színezett hársfára festett ikonosztáz (az ikon Ösztovics Vazul munkáját dícséri 1781-ből), valamint a baldachinos oltárasztal, az aranyozott hársfa szószék és a többi rokokó berendezés.

A rákóczi utcai református templom (vagy Opovacska-templom) tornya

A barokk református templom 1746-ban épült, 1770-ben kibővítették, ám tornya csak 1777-ben készült el. Korábban Opovacska-templom volt a neve, mivel a szerbiai Opovác településről származó menekültek emelték, egy korábbi fatemplom helyén. A református egyház 1913-ban kapta meg, egykori ikonosztáza Hercegszántó község templomába került.

A Blagovestenszka Szerb ortodox templom (Görög templom) és a tér közepén a barokk és rokokó stílusú kalmárkereszt (vagy Szerb-kereszt, Pestis-kereszt)

Szentendre főterét nem hivatal jelölte ki, hanem természetes módon kialakult városközpont, feltehetőleg már a középkor óta. Nem is olyan régen még három főút futott itt össze, az autóforgalom még a kalmárkeresztet is közvetlenül megkerülte. Napjainkra a teret szerencsére már csak a gyalogos járókelők birtokolják (és a turisták örömére néha egy-egy lovaskocsi).

A főtér közepén burjánzó akácfák közt bújik meg az ikonos vagy kalmárkereszt (barokk stílusú szerb pestis kereszt)

A kőlábazattal ellátott, festett ikonképekkel díszített késő rokokó stílusú ortodox bádogkeresztet a Szerb Kereskedő Társaság állíttatta 1763-ban (utóbbi miatt hívják kalmárkeresztnek is). Azért állították, hogy kifejezzék hálájukat, amiért a várost elkerülte a pestis. A néphagyomágy úgy tartja, hogy a kereszt alatt egy ember van eltemetve, fejjel lefelé.